- az igékhez hasonlóan felvehetnek képzőt, jelet, ragot
- kötelező jelentésmozzanatai: számra (egyes vagy többes) és esetre utalás
- főneveink ragozási lehetősége igen sokrétű, egy-egy főnévnek akár több száz alakja lehet
Melléknevek, számnevek
- szegényes alakrendszerük van, mert legtöbbször szótári alakjukban szerepelnek
- leggyakoribb szerepkörük a jelző
- melléknév jellegzetes határozóragjai: -n (előhangzóval), -lag, -leg, -ul, -ül
- számnév ragjai: -en, -ször, -szer, -ször
- melléknév fokozása: -bb, leg…-bb képzőszerű toldalékokkal
- jellegzetes tulajdonság: alkalmi főnevesülés, pl. piros – pirosak
Igenévi-névmási ragozás
- névmások alakrendszere megegyezik a névszók toldalékolásával
- kivétel: személyes névmás szótöve általában a személyrag vagy névutó
- ekkor a személyre, számra az ún. igenévi-névmási személyrag utal
- pl. (én)től-em, (ő)miatt-uk, (mi)után-unk
- szerepe: adott szót egy másik szóval és/vagy a beszédhelyzettel egyeztesse
- a mondatban az ige nem önmagában áll, hanem öt kötelező jelentésmozzanatot hordoz
- cselekvés módja; ideje; cselekvők száma és személye; tárgy határozottságának jelölése
- egy-egy ige alakrendszerében legkevesebb 37 alak lehet, a tárgyas igéknél ez a szám 80
- ikes ragozás eredetileg alaki különbözőségével jelentésben is különbözött
Jel
- a toldalékok második helyén áll
- nem hoz létre új szótári szót, csak újabb mozzanattal bővíti a szótő jelentését
- egynél több is járulhat a tőhöz
- utána csak rag állhat
- pl. többes szám jele (-k), birtokos személyjelek, igeidő jele (-t, -tt)
Rag
- a szóalak zárómorfémája, nem követi semmilyen más toldalék
- mindig csak egy szerepelhet egy szóalakban
- mondatbeli szerep egyértelmű meghatározására szolgál
- pl. -ban, -ben, -on, -en, -ön
Előhangzó
- szótövek és toldalékok kapcsolódásakor jelenhet meg
- toldalék részének tekintjük
- szerepe a kiejtés könnyítésében van
A szavak alakrendszere
- szófajokra jellemző, hogy milyen morfémakapcsolatban fordulhatnak elő
- lényege, hogy az egy szótőből létrehozható szóalakok rendszert alkotnak
- ez a szavak alakrendszere, más néven paradigmája
- az egy rendszerbe tartozó alakok tulajdonságai nyelvtanilag megegyeznek
Képző
- a toldalékok első helyén áll, közvetlenül a szótő után
- gyakran a szó szótári alakjának része, pl. forgat
- megváltoztathatja az eredeti szó szófaját, mondatbeli szerepét és új szót hoz létre
- pl. fésül – fésülködik
- a képző után általában újabb képző is állhat
- előtte sem jel, sem rag nem állhat, utána viszont igen
- csoportosítás:
- névszóból névszót képez, pl. -ász, -ész, -s, -ság, -ség, -ú, -ű, -i
- névszóból igét képez, pl. -ez, -oz, -ít, -dít, -sít,
- igéből névszót képez, pl. -tyú, -tyű, -ttyú, -ttyű,
- igéből igét képez, pl. -at, -et, -tat, -tet, -ködik, -kodik, -kedik, -hat, -het
9. A szóelemek
A szó kettős szerepe: szótári szó és szóalak
- mint a szókészlet egy tagja, szótári szó – ez a nyelv alapegysége
- mint a mondat egyik építőeleme, szóalak – ez a beszéd alapegysége
- közlésfolyamatban tartalmaz nyelvtani szerepére utaló jelentésmozzanato(ka)t
A morfémák csoportosítása alaki önállóságuk szerint
- morféma: nyelv legkisebb, önálló jelentéssel bíró egysége; szavak és toldalékok
- morfémakapcsolatok első helyén rendszerint a szótári szó áll; ebben a vonatkozásban ez a szótő
- szabad morfémák: általában önállóan előforduló szótövek
- félszabad morfémák (álszók):
- csak más szótövekkel együtt előforduló szótövek
- jelentésük járulékos, kiegészítő jellegű, pl. névutók, névelők
- kötött morfémák:
- toldalékok, ezek csak szótövekhez kapcsolva fordulnak elő
- szótövek egy része, amik csak bizonyos toldalékok előtt fordulnak elő
- pl. bokr, tav, hav