Móricz Zsigmond
(1879 – 1942)
Életrajza
- a Szatmár megyei Tiszacsécsén születik, édesapja fölfelé törekvő kisparaszt
- anyja ragaszkodik a sok gyermek gondos neveltetéséhez
- anyagi összeomlás (árvíz) után nagybátyjához, Pallagi Lászlóhoz kerül Túristvándiba
- 1890 – debreceni református kollégium, majd sárospataki gimnázium
- sokat olvas: Jókai, Edmondo de Amicis, Csokonai
- három tárgyból bukik, 1899-ben Kisújszálláson érettségizik (Pallagi Gyula jóvoltából)
- teológiát, majd jogot kezd tanulni; végül 1903-ban Az Újság gyermekrovatához kerül
- több népdal- és népmesegyűjtő körút Szatmár megyében
- az egyetemet nem fejezi be
- felesége Holics Eugénia, Janka (1905) – 1925-ben öngyilkos lesz
- házasság – nem idilli boldogság, hanem „teremtő, gazdag szenvedés” (Mohácsy)
- két futó szerelem: Simonyi Mária, Magoss Olga
- első műve, a Hét krajcár 1908-ban jelenik meg a Nyugatban; 1909-ben kötet alakban is
- 1919-ig sok mű, legjelentősebb a Sárarany
- anyagi jólét, telek Leányfalun, utazás a Garda-tóhoz Babitscsal
- 1915 – a szlogenek hatására haditudósító a keleti fronton, itt döbben rá az embertelenségekre
- 1916 – Szegény emberek című novella tiltakozás a vérontás ellen
- 1917 – A fáklya című regény témája a vidéki értelmiség útvesztése
- 1919 – kommunista diktatúrában is csalódik, emiatt sokat gyalázzák
- Légy jó mindhalálig (1920)
- húszas években feleleveníti a dzsentri-témát, a vége felé kiábrándul (pl. Úri muri - 1927)
- 1929 – világgazdasági válság, remények szertefoszlanak, utolsó dzsentriregény a Rokonok
- 1925-1937: második házasság, Simonyi Máriával „kevésbé sikerül, mint az első” (Mohácsy)
- 1929-1933: Babitscsal együtt szerkesztik a Nyugatot
- 30-as években visszakanyarodik a nép, a vidéki parasztság ábrázolásához
- megírja az Életem regényét 1938-ban (első 10 év) – regény, szociográfia, élmény, reflexió
- Kelet Népe, a fiatal tehetségeket felkaroló folyóirat szerkesztője
- Littkey Erzsébet kis lelenclánnyal kötött ismeretsége ihleti az Árvácska című regényt
- utolsó nagy vállalkozás: Rózsa Sándor – első kötet készül csak el (RS a lovát ugratja)
- agyvérzésben hal meg
Újszerű parasztábrázolás
Előzmények
- kor parasztképe erősen eltért a valóságtól
- romantikus parasztkép - életvidám, gondtalan népek
- falu a harmónia megtestesítője volt Móricz előtt
- Móricz szembeszáll az idilli elképzelésekkel
- falu világát belülről láttatja
- paraszt az őserő szimbóluma
- hősei különleges egyéniségek, akik ki akarnak törni a környezetükből
- főhősről mindig aprólékos, lélektani jellemzést kap az olvasó
Realista-naturalista stílus
- legfontosabb feladat: tényfeltárás
- megjelenik a líraiság és a drámai, olykor balladisztikus szerkesztés
- jellegzetes, autonóm nyelvezet
Hét krajcár
- idill és tragédia ötvözése
- a nyomort anya és fia jókedvvel próbálják leplezni
- a lezárás tragikus: a koldustól kell kölcsönkérni
- a végén az anya nevetés közben vért köhög
Tragédia (1909)
- cím többféleképpen értelmezhető
- irónia, Kis János bírálata
- társadalomkritika: tragédia, hogy létezhet olyan élet, mint Kis Jánosé
- emberi ösztönvilág megjelenítése
- a Hét krajcárban csak a test sérült, itt már a lélek is
- Kis Jánosból minden érték hiányzik
- emocionális: érzelem nélküliség, durvaság
- intellektuális: ösztönök uralják
- vitális: létfenntartás szintje (evés)
- morális: magányos, nem tartozik közösségbe
- biológiai szinten élő ember reakciói kiszámíthatatlanok
- gondolkodás nélkül az ember kiszolgáltatott, befolyásolható (fő mondanivaló)
- elállatiasodásért nem csak az egyén, a társadalom is felelős
- neveltetés: Kis János életében egyszer, apja halálakor nevetett (jóízűen)
- társadalmi rendszer: monoton munkavégzés, nincs változatosság
- ellátás: örökös éhezésben Kis János előtt csak az evés vágya lebeg
- oktatás, közösség hiánya
- ábrázolás, kompozíció
- gogoli irónia: groteszk és tragikum keveredése
- retardáló (késleltető) drámai szerkezet két tetőponttal
- nem bír tíz kanálnál több levest enni, visszanyeli a húst
- nézőpont: E/3 + függő beszéd
A világháború hatása
- Móricz 1915-ös fellángolása után hamar kiábrándul a világháborúból
- az illúzióvesztés műveiben is érződik
- az értelmiség körében megjelenik a magyarázat igénye
- Móricz a háború által elállatiasított emberek lélektani ábrázolását adja
Szegény emberek (1916)
- világháború hatására íródott hosszabb lélegzetű elbeszélés
- raszkolnyikovi szituáció megjelenítése (Dosztojevszkij)
- háború dehumanizáló, lelket torzító hatása (elgépiesedés, elnévtelenedés)
- Móricz személyes élményekből táplálkozik
- aprólékos jellemábrázolás
- megbillent lelkületű ember (akut pszichózis) - géppé lett a háborúban
- eltorzult értékrend: önvédelemből mindig szabad ölni
- a háború áldozata ő is - eredetileg tiszta lelkület
- feleségével és gyermekével jól bánik, aggódik értük
- szerkezet – hosszú előkészítés
- tett érlelődése
- aprólékos, pszichikai elemzés - lelki térkép a főszereplőről
- gazdasági, társadalmi helyzet elemzése
- cselekménysor lineáris ábrázolása
- lezárás némiképp elfogadhatóbbá teszi a katonát
- társadalom felelősségének hangsúlyozása
- elbeszélő módszer: szabad függő beszéd
- nem azonosul a főhőssel (távolságtartás), de néha az ő tudatszintén beszél
Barbárok (1931)
- a vidék elmaradottságának ábrázolása
- megtörtént eset + irodalmi előzmény (Békeffy Antal: A másli)
- babonák, hiedelmek – tárgyak vallásos tisztelete
- cím ítélet a mű összes férfi szereplőjéről (a végén hangzik el ismét)
- balladisztikus kompozíció
- szimmetrikus, hármas szerkezet
- mindhárom fejezet egy-egy novella
1. indítás, gyilkosság (kb. egy nap)
2. keresés, megtalálás (kb. egy év)
3. hallgatás, vallomás (kb. egy nap)
- dramatikus ábrázolás
- az állókép ellenére folyamatosan vibráló feszültség
- rövid, tömörített mondatok, egy-egy mozzanat (gesztus) kiragadása
- vallatásban különösen érzékelhető a drámai feszesség
- jellemek - a barbárság módosulásai
- Bodri juhász: nevesített, valóságos figura
- Bodri asszonya: az egyetlen elfogadható alak, ellenpont (nő)
- veres juhász: végletes eldurvulás
- névtelenség a tipizálás jellegzetes eszköze
- ellentmondásosság (vacsora a síron)
- nyelvezet
- az autonóm nyelv hitelesíti az alakokat
Móricz regényei
- 1920-as években kezd sorozatosan regényeket írni (előtte csak egy-két mű, pl. Sárarany)
- elemző évtized, világháború és társadalmi viszonyok értékelése
- Légy jó mindhalálig: iskolaregény, melyben saját hányattatásait tárgyalja
- Erdély-trilógia: XVII. századi fejedelemség története – aktuális kérdések
- 1924-ben születik az első dzsentriregény
- Kivilágos kivirradtig: a főszereplő egyetlen éjszaka alatt mindent elveszít (cél hiánya)
- Úri muri: útkereső, igazságkereső regény
- Rokonok: végleg leszámol a dzsentrivel
- személytelen összefonódások – a cím is jelzi
- főhős Kopjáss István (dzsentri), akit főügyésznek választanak
- mondanivaló: hatalom a legtisztább embert is bűnözővé teszi
- dzsentriregények Mikszáth nyomdokait követik, cél: a dzsentri megmérése
Úri muri
Téma: a dzsentri helye a társadalomban
- helyszín: meg nem nevezett alföldi falucska (tipizálás)
- idő: 1896, a millennium éve; a társadalmi viszonyok Móricz jelenére is ráillenek
- időtartam: regényhez képest kevés, 4-5 nap (Móricz lazán, pontatlanul kezeli az időt)
- az élethelyzet alkalmas különböző dzsentritípusok bemutatására
- ironikus cím: a kisszerű, lapos muri szót az úri jelző csak tovább alacsonyítja
- a regény során a naturalista ábrázolás és a klasszikus kompozíció keveredik
Cselekmény egy alak köré épül
- első fejezet a regény egész hangulatát összefoglalja
- semmi sem történik, csak néhány szereplő tűnik fel
- naturalisztikus részletek: legyek násza, Csuli és a rántotta
- Szakhmáry Zoltán kiemelkedik - vívódó ember, belső fájdalmakkal
- mindenki csak vele való kapcsolata által válik érdekessé
- a laza epizódsor a 4. fejezetig folytatódik
- az 5. fejezettől egyre inkább lélektani elemzéssé alakul a regény
- szűkülő kompozíció: egy alakra összpontosít
Hősválasztás
- Szakhmáry Zoltán az egyetlen, akiben cselekvő szándék munkál
- különleges családtörténet - méltóságot ad
- vagyonukat nem elherdálták, hanem elveik miatt vesztették el
- ugyanúgy él, mint a többi dzsentri
- nem tudatosul benne az újító szándék, társait nem ösztönzi
- gyakran kudarcot vall, ami elbizonytalanítja
- két asszony között vergődik (Rozika és Rhédey Eszter)
- Móricz életrajzi elemeket is belesző a műbe
- Rozikából a regény közepe táján kiábrándul, rájön, hogy megtévesztette
- Lefkovits nagy hatással van rá - házasság mellett megfér a félrelépés
Mellékszereplők
- az 1920-as társadalom miniatürizált formája - minden jellemző alak megtalálható
- Lekenczey Muki
- nagyvárosi, polgári életforma
- ő indítja el az eseménysort, az ő szemével látjuk sokáig a cselekményt
- nem az írói véleményt tükrözi, alacsonyabb tudatszinten áll
- alakja miatt véleménye hiteltelené, komolytalanná válik
- Lefkovits
- zsidóként kívülről szemléli az eseményeket
- ért az üzlethez, tapasztalt, ezért objektívan képes értékelni a helyzetet
- Zoltánban tudatosítani próbálja reformtörekvéseit gazdasági és magánéleti téren
- hitelt biztosít az újításokra (utalás Széchenyire?)
Móricz le akar számolni a dzsentrivel
- a dzsentri három alaptípusának bemutatása
- Csuli: ügyeskedő, de igénytelen
- Muki: vagyonát elveszti, majd beolvad a társadalomba
- Zoltán: a fejlődés híve - nem tipikus
- regényzárlatban Móricz "megöli" hősét
- cél: tragikum, veszteségérzet mesterséges növelése
- az öngyilkosság nem szükségszerű sorsa Zoltánnak
- Móricz meg is menti: ha tovább élt volna, teljesen beolvadt volna társai közé
- mondanivaló: Zoltán alakja még nem életképes
- ítélet a társadalom és a dzsentri felett
- Móricznak nem sikerül teljesen leszámolnia a dzsentrivel (tisztítótűz-motívum)