Madách Imre: Az ember tragédiája
A mű keletkezéstörténete
Madách Imre (1823-1864) életrajza
- Alsósztregován (ma Szlovákia része) született, középnemesi család
- 1834 apja meghal, az özvegy jól irányítja a birtokot - anyagi függetlenség
- pesti egyetemen filozófiai tanfolyam, majd jogi kar első két éve
- megismerkedik a reformkor eszméivel, kortársakat olvas, nyelveket tud
- 1840 szerelem Lónyai Etelka iránt, egyetlen verseskötet: Latinvirágok
- aljegyző, a szabadelvű ellenzék szónoka
- 1843 szívbaj miatt lemond, de cikkei továbbra is megjelennek a Pesti Hírlapban
- 1844 megismerkedik Fráter Erzsébettel, egy évvel később házasság
- csesztvei birtok, 3 gyerek, sok keserűség
- 1848-49 nem harcol, de aktív
- forradalom családi tragédiák sorozatát hozza
- Madách Csesztvén gerillavezéreket, parócai birtokán Kossuth titkárát rejtegeti
- letartóztatják, egy évvel később elengedik, feleségével megromlik viszonya, elválik
- 1859 komédia a Bach-rendszer kigúnyolására (A civilizátor)
- 1859-1860 megírja Az ember tragédiáját, megjelenés 1862-ben
- Madách a Kisfaludy Társaság és az Akadémia tagja
- nem sokkal főműve után megírja Mózes című dramatizált eposzát
- történelmi események hatására Madách ismét politikai szerepet vállal - országgyűlési követ
- határozati párt tagja, beszéde röpirat formában is megjelenik
- Alsósztregován hal meg vízkórban
Madách világnézetét alakító tényezők
- deizmus: Isten csak megteremtette a világot, azóta csak külső szemlélő
- „A gép forog, az alkotó pihen”
- hegeli történelemfilozófia
- az ember a fejlődés során egyre közelebb jut a szabadsághoz, ami az ember legfőbb célja
- a műben eleinte csak a fáraó szabad, de nem bírja elviselni ezt az érzést
- Athénban mindenki szabad, de ezt nem tudják a fejlődéshez felhasználni
- hegeli dialektika
- a világ társadalma, eszméi állandó mozgásban, változásban van
- a folyamatot ellentétek és kölcsönhatások tartják fenn
- a Tragédia ellentétpárja: anyag és szellem
- tézis – antitézis – szintézis: a tagadás tagadásának törvénye
- minden rendszer (tézis) magában hordja önmaga ellentétét (antitézis)
- a tézis és az antitézis tagadása az új rendszer, a szintézis
- a műben hiányzik a végső szintézis – Madách szerint nincs is
- vezéreszmék tana: minden történelmi korszakot egy jelentős eszme irányít
- az egyes jelenetek ezeket az eszméket hivatottak bemutatni
- determinisztikus tanok, eleve elrendelés (predesztináció)
- az emberek cselekvését akaratuktól független tényezők határozzák meg
- Rousseau elmélete
- a magántulajdon kialakulása (Ádám: „Ez az enyém.”)
- az ember eredendően jó, a társadalom és a körülmények teszik rosszá
- utópikus szocialista elképzelések – a Falanszter jelenet Charles Fourier tanaira épül
- falanszter: közös lakó- és munkatelepek, egyenlő részesedés a megtermelt javakból
- Madách a falanszter-rendszer árnyoldalát ábrázolja, Fourierrel ellentétben pesszimista
- tudományos feltételezések a világ jövőjéről, pl. a Nap kihűlésének elmélete
- frenológia: a koponyaalkatról a szellemi képességekre következtető áltudomány
- történelmi környezet: a nemzeti kérdés Magyarországon, a forradalom sikertelensége
- személyes és családi válság, tragédiák
A mű fogadtatása
- Szontágh Pál küldi el Aranynak
- Arany első olvasás után félreteszi, mivel a „Faust gyönge utánzása”
- néhány hónap után újraolvasva felismeri a mű értékeit, bemutatja az Akadémiának
- az első kritikusok szerint következetlen, ellentmondásos, rossz dráma
Drámai jellemzők
Általános jellemzők
- műfaj: drámai költemény vagy lírai dráma
- nem színpadi előadásra való, annál hosszabb – inkább olvasásra szánta Madách
- emberiségköltemény, világdráma – főhőse az egész emberiség
- világirodalmi példák: Isteni színjáték, Faust, Csongor és Tünde
- előzmény még: Byron (Káin és Ábel), Petőfi, Vörösmarty (Gondolatok…)
- alapkérdések:
- Van-e értelme az emberi létnek, érdemes-e küzdeni? „Mi végre a teremtés?”
- Létezik-e emberi fejlődés, tökéletesedés: „megy-é előbbre majdan fajzatom?”
- Érdemes-e küzdeni, harcolni egy célért?
- egyén és tömeg viszonya a társadalomban
- nő és férfi viszonya
- tudomány és művészetek szerepe a világban
Kompozíció
- színekre tagoltság - rendező elv a kronológia
- keretszínek + történeti színek
- felölelik a múltat, jelent és a jövőt
- a történelem nagy korszakainak jellemzése egy-egy kiragadott jelenet segítségével
- meditatív jelleg
- a keretszínek az eredeti bibliai történettől eltérnek, drámai egységet alkotnak
- a közöttük támadt konfliktus miatt Lucifer fellázad az Úr ellen
- Lucifer tagadja a megteremtett világ tökéletességét, ezt az ember által igyekszik bizonyítani
- az emberre bocsátott álom segítségével majdnem elérni a célját
- Ádám öngyilkosságát Éva anyasága akadályozza meg: az élet már biztos megy tovább
- nincs megnyugtató lezárás: „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!”
- forma: verses dráma
- romantikus körmondatok + rövid, frappáns életbölcsességek
- 11-szótagos, rímtelen, jambikus sorok
- egyes lírai betétek (Angyalok kara, a kéjhölgy dala, Cluvia, Nyegle, stb.) verselése eltérő
Szereplők
- nem drámai alakok, elvont figurák, filozófiai eszmék megtestesítői
Lucifer
- a dráma főhőse, az örök kételkedő
- hiányolja a megteremtett világból a célszerűséget, a teremtés értelmét vonja kétségbe
- cél: Úr világának megdöntése, eszköz: Ádám kétségbe hajszolása, az ember megsemmisítése
- tudatos lény nélkül az Úr is tudja, hogy nem lenne értelme a világnak
- sorsa a bukás, de nem adja fel soha a harcot
Ádám
- hat rá Lucifer szkepszise: meg akar bizonyosodni, hogy a létezésnek van értelme
- optimista beállítottság (az Úr így teremtette)
- hinni akarása révén mindig szembekerül Luciferrel – drámai konfliktus
- minden bukás, vereség után van ereje az újrakezdéshez
Éva
- sokszínű, változatos természet – értelem, érzelem és cselekvés egysége
- alakja „méregből s mézből” van „összeszűrve”
- a történeti színekben hol negatív, hol pozitív figuraként jelenik meg
- Ádám miatta veszítette el a Paradicsomot, mégis gyakran ő a harmónia megtestesítője
- a végén ő menti meg az emberi fajt
- Lucifer és Ádám között áll, Lucifer legfőbb ellenfele
- a lelki nemesség ellen Lucifernek nincs fegyvere; észérvekkel Éva meggyőzhetetlen
Az Úr
- újszerű, antropomorf, önelégült alak – deista világnézet
Egyén és tömeg viszonyának alakulása
Individualizmus és kollektivizmus
- a két irányzat dominanciája szabályszerűen váltakozik a színekben
- individualizmus: az egyént a társadalom elé és fölé helyező szubjektivista felfogás
- kiteljesedését a londoni színben éri el
- kollektivizmus: az individualizmus ellentéte, az egyéniség feláldozandó a társadalomért
- végső torzkép a falanszterben
Egyiptom – mindenki egyért
- Ádám fáraóként az egyedüli szabad ember
- hatalmát csak a nép megalázása, sárba tiprása által tarthatja meg
- a fáraó hatalmasságából, megközelíthetetlenségéből magányosság is következik
- helyzeténél fogva nem képes igazi kapcsolatot kialakítani a közösséggel
- mindene megvan, piramist építtet magának, mégis boldogtalan
- nincs, akivel megoszthatná érzelmeit – senki sem meri emberként kezelni
Athén – egy mindenkiért
- egy ember küzd a nép érdekében, mindenki más szabad
- a nép szabadságából következő befolyásolhatóságot a demagógok kihasználják
- az egyén nem tud érvényesülni, a demokrácia nem működik
Róma – mindenki önmagáért
- az addig egységes nép egyénekre hullik szét
- a szervező erő, eszme nélküli társadalom nem életképes
Párizs – mindenki mindenkiért
- szabadság, egyenlőség, testvériség eszme megvalósulni látszik
- a forradalom végül válogatás nélküli vérengzéssé fajul
- ok itt is a társadalmat összefogó rendszer hiánya
London – mindenki a pénzért
- az individualizmus csúcsa, a közösség eltűnik
- minden és mindenki áru; az egyetlen motiváló erő a pénz – a kapitalizmus kritikája
- társadalmi kapcsolatok teljesen megszűnnek, az emberek nem törődnek egymással
- szín végén halálgödör: nem életképes ez a berendezkedés
Falanszter – mindenki a közösségért
- a kollektivizmus csúcsa, az egyéniség eltűnik a társadalom érdekében
- túlélésért folytatott harc érdekében minden és mindenki feláldozható
- a szín az eszkimó-jelenetbe megy át
- vezetőjüket vesztett vegetatív lények már csak külsőre hasonlítanak az emberre
- az egyéniség nélküli társadalom tagjai önmagukban nem életképesek
A történeti színek főbb mozzanatai
- Egyiptom (IV.) Ádám fáraó, Éva rabszolganő
- vezéreszme: „milliók egy miatt”
- Ádám a hatalom csúcsán áll, de nem boldog, mert nem küzdött meg ezért
- Éva döbbenti rá Ádámot, hogy belső megújulásra van szükség
- Ádám felszabadítja rabszolgáit, megszületik a szabadságeszme
- Athén (V.) Ádám Miltiadész, Éva a felesége
- vezéreszme: egy a milliókért
- Ádámot a nép a demagógok hatására halálra ítéli, Éva kiáll mellette
- Ádám csalódik a népben, de nem veti meg, mert még tudatlan és befolyásolható
- Róma (VI.) Ádám római főúr, Éva Júlia (Ádám kedvese)
- eszme nélküli kor, amelyben az egyetlen cél az élet élvezése
- Ádám megcsömörlik ettől az életviteltől
- Péter apostol szavai a szeretet és testvériség eszméjéről új erőt öntenek belé
- Konstantinápoly (VII.) Ádám Tankréd lovag, Éva nemes hölgy
- vezéreszme: testvéri szeretet
- Ádám keresztes hadjáratból visszatérve rádöbben a vallás embertelenségére
- ok nélküli kivégzések, i betű körüli vita, Évának kolostorban kell élnie
- Prága (VIII.) Ádám Kepler (udvari csillagász), Éva Borbála (a felesége)
- Ádám passzívvá, szemlélődő hőssé válik, a tudományokba menekül
- Keplerként a császár parancsainak kell engedelmeskednie (horoszkópkészítés, időjóslás)
- Éva gátolja, megalázza, nem hisz benne (Madách életrajzi elemeket sző a drámába)
- jelenet végén Ádám elalszik és álmodik
- Párizs (IX.) Ádám Danton, Éva arisztokrata lány és pórnő
- álom az álomban, vezéreszme: szabadság, egyenlőség, testvériség
- Ádám újra cselekvő hős, itt nem csalódik
- megjelenik a guillotine, a forradalom kétarcúságának jelképe (nemes célok + terror)
- Éva két alakja – női jellem végletessége; Madách szerint a nőnek nincs helye a politikában
- Prága (X.) Ádám Kepler (udvari csillagász), Éva Borbála (a felesége)
- Ádám álmából felébredve értékeli a forradalmat, ismét szkeptikussá lesz
- az egyén kibontakozásának lehetőségét várja a jövő társadalmától
- London (XI.) Ádám önmaga, Éva polgárlány
- idő: Madách jelene, hely: a polgárosodó Anglia
- a párizsi szín három jelszavából a szabadság valósul meg: szabad verseny, kapitalizmus
- a rendszer hibái: a pénz háttérbe szorítja az emberi értékeket (szerelem, művészet, vallás)
- szín végén haláltánc-jelenet: mindenki egy sírgödörbe ugrik
- Falanszter (XII.) Ádám önmaga, Éva egy anya
- elképzelt jövő társadalma: a hármas eszméből az egyenlőség valósul meg
- legfőbb cél a közösségi túlélés, nincsenek egyéniségek, művészet, nemzet és család sem
- nagy elméket a haszonelvűség jegyében fogják munkára (Michelangelo széklábat farag)
- Az Űr (XIII.) Ádám önmaga, Éva nem szerepel
- Ádám és Lucifer beszélget; Ádám egy tisztább szellemvilágba akar menekülni
- nincs vezéreszme, alapkérdés: létezhet-e a szellem anyag nélkül
- következtetés: ember kötődik az anyaghoz, a szellem anyag nélkül nem tud kibontakozni
- az élet értelme: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.”
- Eszkimó-jelenet (XIV.) Ádám idős Ádám, Éva eszkimófeleség
- egy másik elképzelt jövőkép: az egész földet jég borítja
- az ember ösztönlénnyé alacsonyul, egyetlen cél az egyén életben maradása
- „Sok az eszkimó, kevés a fóka”
- Ádám végső kiábrándulása, az ember emberi mivoltát vonja kétségbe
- erkölcsök is háttérbe szorulnak: az eszkimó felajánlja feleségét Ádámnak