Kosztolányi Dezső
(1885 – 1936)
Életrajza
- született virágvasárnapon, a délvidéki Szabadkán (ma vajdasági központ)
- apja matematika-fizika szakos tanár, majd igazgató, anyja születésekor 18 éves
- unokatestvére Brenner József (Csáth Géza)
- neuraszténiás asztma – fuldoklási rohamok, haláltól való rettegés
- nagyapjától, Kosztolányi Ágostontól tanul írni-olvasni, őt tekinti példaképének
- K. Á. Bem tábornoka volt, majd Kossuthtal Törökországba, majd Amerikába emigrált
- gimnázium Szabadkán, egy összetűzés során „kegyvesztetté” válik, de itt érettségizik
- hatodikos korában Reviczky-ünnepélyt rendez, az alkalomra verses színdarabot ír
- érettségi eredményére apjától abbáziai utat kap
- 1903 – budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-német szak, tanári pályára készül
- Négyesi-féle stílusgyakorlatokon barátság Babitscsal, Juhász Gyulával, levelezés 1909-ig
- Bácskai Hírlap, Szeged és Vidéke lapok munkatársa
- 1904 bécsi egyetemen filozófiát hallgat
- 1905 visszatér Budapestre, egyetemet nem fejezi be, egyre több írása jelenik meg
- 1906 Budapesti Napló munkatársa, Ady helyett vezeti a versrovatot
- egyre népszerűbb, jól keres, sokat olvas, felfigyel Rilkére
- 1907 Négy fal között – első verseskötete jelentős, de még csak hangkeresés
- Ady kritikája: Kosztolányi „irodalmi író”
- 1908 Boszorkányos esték elbeszéléskötet, freudi hatások; a Nyugat munkatársa
- 1908 és 1910 között sok utazás, szerelmi összeomlás (Lányi Hedvig) után zaklatott élet
- 1910 A szegény kisgyermek panaszai – költői kibontakozás, széleskörű népszerűség
- megismerkedik Halmos Ilonával
- 1912 Kártya ciklus, Őszi koncert hosszú vers, Mágia kötet
- 1913 házasság Halmos Ilonával, Modern költők műfordítás-gyűjtemény
- háborúban eléri, hogy ne sorozzák be; ismerőseiért aggódik
- 1915 megszületik fia, Ádám; Öcsém című prózakötet („rajzok”)
- 1916 Tinta („rajzok”), Bűbájosok (elbeszélések), Mák (verseskötet)
- 1918 Káin (elbeszélések)
- 1919 az Új nemzedék napilap Pardon rovatát vezeti - általános visszatetszés
- az emigráns írók, de még Szabó Dezső is ellene fordul
- 1920 Móricz kizárása után ő is kilép a Petőfi-társaságból
- Béla, a buta novelláskötet, Kenyér és bor verseskötet
- 1921 a Pesti Hírlap munkatársa, nyelvművelő cikkek, elkezdi írni A bús férfi panaszait
- 1922 Nero, a véres költő regény, Szabó Dezső karikatúrája, ítélet önmaga felett
- 1924 A bús férfi panaszai múltidéző verseskötet, Pacsirta regény (fsz. Vajkay Ákos)
- 1925 Aranysárkány regény (fsz. Novák Antal)
- 1926 Édes Anna regény
- Sigmund Freud és Ferenczy Sándor hatása
- 1928 Meztelenül verseskötet - lírája átalakul, zömmel szabadversek
- 1929 A Toll c. folyóiratban megjelenik Ady-pamfletje, Az írástudatlanok árulása
- válság, az Ady-vitát a Marcus Aurelius verssel zárja le (Nyugat)
- 1933 Esti Kornél; jelentkeznek betegsége első tünetei
- 1934 első műtétje
- 1935 Összegyűjtött költemények, utolsó ciklus (Számadás) különösen jelentős
- kései szerelem Rádákovich Máriával; Szeptemberi áhítat vers (Nyugat)
- 1936 Tengerszem novelláskötet; meghal
Lírája 1920-ig
A szegény kisgyermek panaszai (1910)
- szereplíra sajátos megvalósulása
- felnőtt által megélt gyermeki nézőpont
- kettős látószög állandó egybejátszása
- a kötet a gyermeki képzelet sajátos csapongását követi
- Mint aki a sínek közé esett… – indító vers
- élet és halál mezsgyéjének impresszionista megragadása
- idő hiánya, egyetlen pillanat ábrázolása
- Mostan színes tintákról álmodom.
- színek hangulatainak ábrázolása – impresszionizmus
- gyermeki nézőpont: szinesztéziák, képzettársítások
- utolsó sor formailag is elkülönül, a feltételes mód lehangoltságot sugall
- A rút varangyot véresen megöltük.
- a gyermekkor feledhetetlen bűnének naturalista ábrázolása
Boldog, szomorú dal (1920)
- létösszegző vers, a Kenyér és bor kötet nyitó darabja
- beérkezett ember számvetése, hiányérzet megfogalmazása
- rájátszás Berzsenyi Osztályrészem című versére
- szimbólum értékű, emblematikus szavak
- kert: utalás Aranyra
- kincs: az egész mű kulcsszava, a tartalmas lét szimbóluma
- aszimmetrikus, ellentétező kompozíció
- vers elején játékos, önironikus hangnem; kínrímek
- hosszú leírás: befutott költő örömei – abszolút idill
- váltás: „De néha megállok az éjen” – feltör az elrejtett keserűség
- ifjúkori álmok eltűntek, életének értelme megszűnt
- időmértékes ritmus: ionicus a majore, dactilus, spondeus – Csokonai megidézése
Számadás (1935)
A kötet jellemzői
- Kosztolányi költészete a 30-as években elmélyül
- tudomást szerez betegségéről, az elmúlás érzése jelenik meg lírájában
- központi téma a halállal szemben kialakítható magatartás kialakítása
- két alapvető verstípus
- hosszúvers: elégikus óda
- kisszerkezet: epigrammaszerű lírai aforizma, rájátszás a japán haiku műfajra
Számadás
- kötet indító ciklusa, héttagú szonettkoszorú
- indításban önfelszólító leszámolás az élet szépségeivel
- tárgyakba vetítve fejezi ki az elmúlás fájdalmát
- drámai monológ
- töprengő, vitázó megoldáskeresés
Negyven pillanatkép
- negyven kisszerkezet
- puritán, epigrammaszerű, rímtelen versek
- Októberi táj
- fájdalmas felkiáltás, rezignáltság
Őszi reggeli
- cím: elmúlást idéző toposz
- szemlélődő vers
- érzéketlenség, távolságtartás – tárgyakba vetíti ki az érzelmeket
- az utolsó két sor személyes elmúlásélményt fejez ki
- epigrammatikus felépítés
- hosszabb, szecessziós, érzelemmentes leíró rész
- végén egy megszemélyesítéssel önmagára reflektál költő
- alapgondolat: élet, emberi elmúlás irreverzibilitása
Harsány kiáltások tavaszi reggel
- verskezdet: rácsodálkozás a világra, életvágy
- egyetemes élményt fogalmaz meg, mindenkiről szól
- általánosítás főnévi igenevekkel – idő- és személytelenség
- harmónia iránti vágy
- szimbolikus képek
- „barna göröngy” – antikvitás harmóniaélménye
- „kék nefelejcs” – romantikus elvágyódás szimbóluma, forrás: Novalis
- a harmónia hiánya a formában is megjelenik
- megtört hexameterek
Halotti beszéd (1933)
- cím és a felütés az első magyar szövegemléket idézi meg
- nem saját, hanem másik személy halálán töpreng a költő
- a megidézett művel ellentétben Kosztolányi nem a halál rettenetét, misztikumát taglalja
- központi gondolat: minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda
- értékvesztés tragédiájának megjelenítése
- a halott alakját apró, jelentéktelen, hátköznapi mozzanatokból rakja össze
- „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék” – már-már ironikus
- fő mondanivaló az emberi élet tisztelete
Hajnali részegség (1933)
- filozófiai hosszúvers, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása
- rapszodikus, de nem rapszódia – képek egymásra következése nem logikus, látomásszerű
- cím: a költő megrészegül a világ szépségétől, félálom
- közhellyé vált érzés személyes meglelése
- a forma és a ritmus izgatottságot sugároz
- vershelyzet: intim beszélgetés E/2-ben
- bizalmas hangnem, szerénykedő fordulatok, pl. az első sorban
- egy álmatlan éjszaka elbeszéléséből csap át a vers lírai világértelmezésbe
- elmélkedő rész kiábrándító leírással indul
- a költő Logodi utcai szobájából otthonokba lehet belátni
- kiüresedett lét, „agyvérszegénység” ábrázolása
- ember a gép szintjére süllyed – kívülről irányítják, „keltőóra” hozza működésbe
- második szerkezeti egységben megváltozik a szemlélődés iránya
- Kosztolányi visszatér a gyermeki, álmélkodó nézőponthoz; az eget csodálja
- a kiábrándító léttel szembekerül az égi létezés misztikus szépsége
- érzelmi tetőpont: „Szájtátva álltam…”
- a hajnal közeledtével a gyermeki lírai hős „visszanő” a sivár felnőttkorba
- bűntudat, önvádoló mondatok: „miféle ringyók rabságába estél”
- kisiklásnak érzi földi életét, addigi életcéljai elértéktelenednek, nevetségesnek tűnnek
- későn (50 év után) ismerte fel, a létezés szépségét, az élet értelmét
- a lezárás vallomásában visszatér az E/2 nézőponthoz
- egyszerre jelenik meg az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikuma
- önmagát a korábbi leíró rész égi vendégei közé sorolja
Regényei
A 20-as évek
- Nero, a véres költő (1922)
- kulcsregény: a szereplők közt kortársak jelennek meg
- esszéregény: a történet másodlagos, a mű a belőle fakadó gondolatokról szól
- írástudók felelősségének kérdései
- két fontos alak a főhősön kívül
- Seneca: Nero nevelője, öngyilkos lesz
- Britannicus: tehetséges költő, ezért Nero meggyilkoltatja
- Pacsirta (1924)
- Pacsirta csúnya vénlány, szüleivel él, nem járnak társaságba
- Pacsirta elutazásával szüleinek lehetősége nyílik újra bekapcsolódni a társasági életbe
- alapkérdés: be tudják-e vallani maguknak, hogy nem szeretik a gyermeküket
- Aranysárkány (1925)
- iskolaregény
Édes Anna (1926)
Keletkezés
- két előzmény¬: Egy pohár víz, A rossz orvos
- Bródy Sándor művei
- a cselédség a kor kedvelt témája
- felesége naplója szerint ő adja az alapötletet
Regényjellemzők
- cím egy jellemet helyez az előtérbe
- műfaj nehezen meghatározható – modern regény
- lélektani regény, esszéisztikus regény, nem cselédregény
- sok réteg: történelmi, társadalmi, lélektani, filozófiai, ponyvaregény-szerű szálak
- szűk regénytér és –idő, a szokásosnál magasabb fikciós szint
- egyes dolgok (tárgyak, szagok) jelentősége megnő
- sűrített, drámaihoz közelítő ábrázolás
- freudi hatások
- új elbeszélő módszer: elidegenítő, szcenizáló
- a végkifejlet lélektani indoklása a regény szövetében rejlik
- távolságtartó magatartás a bírósági tárgyaláson szakad meg, Kosztolányi kilép szerepéből
- Moviszter megszólítása E/2-ben – értékőrző, humánus magatartás
- keretes regény – felütés és lezárás nem kapcsolódik szervesen a történethez
- Kun Béla politikus, a KMP elnöke, nem szán szerepet az értelmiségnek
- utolsó fejezetben maga Kosztolányi szerepel
- a keret egyben hitelesíti és relativizálja, „idézőjelbe teszi” a regényt
- üzenet: kiszolgáltatott ember helyzetére nincs intézményes megoldás
Szereplők
- Anna erős alkat
- ereje szótlanságában, a szenvedés viselésében rejlik
- Kosztolányi keveset beszélteti, ösztönei fejezik ki reakcióit
- áldozatot hoz gazdájáért, amikor nem megy férjhez Báthory úrhoz
- végkifejletben rejtett indulatai, érzelmei törnek felszínre
- áldozat és gyilkos egyben
- Vízyné
- lánya elvesztése után Annáéhoz hasonlóan torzul a személyisége
- Annával lányát akarja pótolni + mintacselédet talál a személyében (próbák)
- jót akar, mégis rosszat tesz: nem engedi el Báthory úrral
- Anna cselekedetének fő kiváltó oka
- Vízy Kornél
- „intézményember” – szinte azonosítja magát hivatalával
- személytelen, ő teszi háborodottá Vízynét
- Jancsi
- eleinte valóban szerelmes Annába (első erotikus élmény)
- később csak „élvezeti cikknek” tekinti
- a gyilkosság közvetlen kiváltó oka: Jancsi bizalmaskodása Moviszternéval
Esti Kornél (1933)
- a címszereplő teremtett alak
- Kosztolányi alteregója, a társadalom elől eltitkolt énje
- műfaj nehezen meghatározható
- útirajz: az elbeszélő művek toposza
- életrajz
- regény: sorsábrázolás, emberi szabadság korlátjainak kutatása
- elbeszélő módszer: E/1 és E/3 váltakozása
XVIII. fejezet – a villamosutazás
- alcím előrevetíti a hétköznapi tartalom és a drámai leírás közti feszültséget
- a villamosút egy emberi életút allegóriája
- személytelenség, kivétel a kékszemű nő
- kék virág – az örök keresés szimbóluma
- Hoffmannra is lehet asszociálni
- leülés a villamoson: a kisszerű emberi cél látszólagos elérése
- rögtön fel kell állni
- végállomás az elmúlást jelenti
- egzisztencialista gondolkodás – az élet abszurditása
- főszereplőt nem saját akarata, hanem a tömeg véletlenszerű mozgása irányítja
- ember tárgyként viselkedik – szkepszis
Az utolsó fölolvasás
- cím is utal rá, hogy a novella művészlét kérdéseiről szól
- a költő utolsó óráinak látomásszerű leírása
- felolvasás az elnyomás elleni tiltakozást szimbolizálja
- agnoszticizmus: világ megragadásával szembeni kétely
- létösszegző jellegű, lírába hajló, metaforikus szöveg
- meghatározhatatlan tér és idő
- gazdag szimbólumrendszer
- labirintus: eltévedés
- tükör: kétely önmagával szemben