3. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek
Helyesírásunk alapelvei
- helyesírási alapelvek: azok az eljárások, amelyek szerint szavainkat, szóalakjainkat leírjuk
Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód
- szótöveket, önálló szavakat és toldalékokat rendszerint a művelt köznyelvi kiejtés szerint írjuk
- nyelvjárási, régies, hibás formákat írásban nem rögzítjük
- gondot okozhatnak a tájnyelvi változatok
- a Dunántúlon a hosszú í, ú, ű hangot röviden ejtik
- a Tiszántúlon a rövid magánhangzókat megnyújtják
- nyelvtörténeti oka van bizonyos alakváltozatok meglétének
- ezek mindegyike használatos és elfogadott:
- fel – föl, hova – hová, gyerek – gyermek, lány – leány, vakarózik – vakaródzik
- a betűszók –a, –e végződése a toldalékok előtt –á, –é hangra változik a kiejtésben
- ezt az íráskép nem tükrözi: ELTE – ELTE-nek, USA – az USA-ban
Szóelemző (etimologikus) írásmód
- kiegészíti a kiejtés szerinti helyesírást
- nem vesszük figyelembe a beszéd alkalmi hangváltozásait
- az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy egyenként, külön-külön hangzanak
- ha az eredeti szóelemek már elhomályosultak, a kiejtés szerinti elv váltja fel
- kéz > kesztyű, lélek > lélegzik
Hagyományos (tradicionális) írásmód
- csak néhány, korábban kialakult nyelvi jelenségre vonatkozik
- régi családnevekben
- Széchenyi, Kiss (kis), Madách, Eötvös
- néhány köznyelvi szóban, ahol a hagyomány megőrizte az eredeti elemeket
- kapzsi, hágcsó, ósdi, rögtön, mindjárt
- a j hang különböző jelölése
- régen különbözött a kiejtésük, a ly l-esebb volt
Egyszerűsítő írásmód
- praktikus okokból lemondunk a szóelemek hiánytalan feltüntetéséről
- a többjegyű betűk kettőzésekor csak az első jegyet ismételjük meg
- meggy, briddzsel, boccsal, gallyal (nem érvényes összetett szavak határán)
- Három egymás mellé kerülő azonos mássalhangzót kettőre egyszerűsítünk
- orr + ra = orra, rossz + szal = rosszal
- nem érvényes családnevek, idegen tulajdonnevek, összetett szavak esetén
- Thomas Mann-nal, Kiss-sel, sakk-kör, itt-tartózkodás
- továbbá néhány képzőszerű utótag mellett (pl. dzsessz-szerű)
Az írásjelek
- kettős szerep: mondat tagolása, betűkkel ki nem fejezhető beszédsajátságok megjelenítése
Mondatot záró írásjelek
- egyszerű mondatok végén a közlés szándékának megfelelő
- mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő
- alárendelő összetett mondatok végére a főmondatnak megfelelő írásjelet teszünk
- ponttal kijelentő, kérdőjellel kérdő, felkiáltójellel felszólító, felkiáltó, óhajtó mondatot zárunk
Tagmondatok közötti írásjelek
- összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el
- pontosvesszővel tagoljuk a többszörösen összetett mondatokat
- lényeges gondolat, fontos magyarázat vagy következtetés előtt kettőspontot alkalmazunk
Mondatrészek közötti írásjelek
- egymásnak mellérendelt azonos szerepű mondatrészek közé vesszőt teszünk (felsorolás)
- kivétel az és, s, meg, vagy kötőszóval bevezetett mondatrészek
- értelmezőt rendszerint vesszővel, esetleg gondolatjellel különítjük el
Szövegbe ékelődést jelző írásjelek
- közbevetés szándékával beékelt közlést vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük
- szó szerinti idézetet idézőjelpár fogja közre