Csokonai Vitéz Mihály (1773 – 1805) A felvilágosodás kora A felvilágosodás - XVII. századi polgárosodást előkészítő új eszmerendszer és gondolkodói magatartás - követői hisznek a végtelen fejlődésben - „A gondolkodás bátorsága” (Kant) - „Sapere Aude”, azaz „Merj gondolkodni!” (Horatius) A felvilágosodás eszmerendszere - vallási kötöttségektől mentes kritikai gondolkodás - az emberi ész erejére támaszkodó szabad vizsgálódás - empirikus módszer - Bacon, Locke, Hume: az ismeretek végső forrása a tapasztalat - racionalizmus - Descartes, Pascal: ismeretek végső forrása az értelem; „Cogito ergo sum” - a felvilágosodás irodalmi ábrázolása gyakran a sötétség és a világosság eszközeivel történik - sötét = vallási sötétség, világosság = ész, értelem A magyar felvilágosodás - 1772-ben kezdődik Bessenyei György írói fellépésével: Ágis tragédiája - leginkább a felsőbb rétegekben terjedt el - fontos szerep: Mária Terézia testőrsége és II. József felvilágosult abszolutizmusa Csokonai életútja - Debrecenben születik és nevelkedik, apja korai halálával elszegényednek - a református kollégium konzervatív légkörében nem érzi magát szabadnak - teológushallgató, önképzőkört szervez, hatalmas műveltségre tesz szert - 1794-től a poéta osztály vezetője, Kazinczyval levelezik - 1795 kisebb kicsapongás miatt kizárják a kollégiumból - egy évig jogot tanul Sárospatakon, de nem szerez oklevelet - Pozsonyba megy, hetilapot indít (Diétai Magyar Múzsa) – kudarc - eposzt kezd írni Árpádiász címmel - 1797-ben Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla) - kölcsönös szerelem – Csokonai „víg poéta” - házassági tervek, Lillát azonban 1798-ban férjhez adják - dunántúli bolyongás, egy év Sárközy Istvánnál (somogyi alispán) Kisasszondon - egy évig Csurgón gimnáziumi tanár, megírja Dorottya című vígeposzát - 1800-ban visszaindul Debrecenbe, szűkösen él, minden terve zátonyra fut, alig ír - Rhédey Lajos gróf feleségének temetésére írt Halotti versek felolvasásán tüdőgyulladást kap - fél évvel később, 1805-ben meghal - „A múzsáknak szózatja / A sírt is megrázkódtatja / S életet fuvall belé” Költészetének általános jellemzése - széles skálán mozog: a kor valamennyi stílusában ír (nem egyszerre) - egyszerre tudós költő (poeta doctus) és őstehetség (poeta natus) - a barokkos hagyományoktól indul, majd a klasszicizmus iskoláján nevelkedik - később rokokó elemeket sző a verseibe - a rousseau-i szentimentalizmus is szerepet kap költeményeiben - verseit élete végéig csiszolja, alakítja, némelyikhez később kapcsol szentenciát A felvilágosodás és a klasszicizmus gondolatrendszere Az estve - piktúra: E/3 leíró rész - az alkonyi tájat írja le változatos költői eszközökkel - hang- és fényhatások, pl. búcsúzó nóta, pirúlt horizon - ellentétek: madarka, filemile, pacsirta – vadak, farkasok, mord medve - felhasznál mitológiai elemeket is (napszekér) - szentencia: E/2 elmélkedés, majd E/1 vallomás - ellentét a természet nyugalma és a költő lelkiállapota között - filozófiai mondanivaló - bódult emberi nem – gondolkodás hiánya - zárbékó – magántulajdon (Rousseau nyomán) - a királyt a nép ruházta fel hatalommal – meg is foszthatja tőle - őstársadalom és az akkori világ közti különbségek - negatív festés (felsorolja az akkoriban nem létező rossz dolgokat) - alaptételek - születési előjogok ellenzése - mindenki eredendően jónak születik - lezárásban ódai pátosz keveredik a keserű, rezignált sóhajjal - visszatér az eredeti természeti képhez - „Teáltalad embernek születtem” – rousseau-i felfogás - romlott társadalommal szemben természeti harmónia Konstancinápoly - piktúra: térbeli rendező elv szerint - kívülről befelé közelíti meg a várost - tengerpart, város, vásár, hárem (intim belső tér) - a háremből kilépve a mohamedán vallás jellegzetes építményeit veszi sorra - végig kíséri a múzsája - költői ihlet, társ, megkönnyíti a versírást (lehet hozzá beszélni) - szentencia: időbeli szervező elv alapján - bevezetés: indulatos felkiáltó mondatok: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!” - nézőpontváltás, emelkedettebb hangnem - felidézi a rousseau-i ősállapotot - ostorozza a vallási fanatizmus sötétségeit (Voltaire valláskritikája) - lenyomott értelem, korlátoltság, emberi élet dehumanizálása - látszólag a mohamedán vallásról beszél - a pénteki böjt, Paradicsom, harangok említése - egyértelműsíti, hogy a keresztény vallási fanatizmus áll a háttérben - az utolsó 18 sorban az elképzelt szép, új világot írja le - jelzi, hogy ezt csak későbbi korokban várja - „Én ugyan lelketlen por leszek már akkor…” A rokokó életérzés Rokokó - a barokk kései, monumentalitását elvesztő változata - tárgyköre: epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika - jellemző a szimultán verselés - Magyarországon Csokonai honosította meg Lilla-versek - kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem) - később a beteljesedő szerelem ábrázolása Tartózkodó kérelem - eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánthoz) - a vers igazi „mondanivalója” a nyelv, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik - alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz - továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell - orvosság: viszontszerelem - az utolsó versszakot keresztény angyali és antik ambrózia szavak mélyítik el Anakreóni dalok - anakreóni sor: u — | u — | u — | u vagy u — | u — | u — | — - Csokonai összesen 21 anakreóni dalt írt - rövid, életvidámságot sugárzó művek - A boldogsághoz - leíró rész (14 sor) - idő (boldogság pillanata) + tér (boldogság környezete, a táj) - minden érzékszerv szerepet játszik - tanulság (3 sor) - két költői kérdés, de nincs válasz Ø a boldogsága nem önthető szavakba A rousseau-i szentimentalizmus A kiábrándult költő - Lilla elvesztése után a Dunántúlon bolyong - kevesebb verset ír, de jobbakat: mélyen átérzett, sablonmentes költemények - a szentimentalizmusban kultusza alakult ki a magányosságnak A Reményhez - érzelmi-gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal – érdekes hatás - tükrözhető versforma - 1. és 4. versszak tartalmi és érzelmi párhuzam; - 2. és 3. versszak: hangulati ellentét, éles kontraszt - az egész vers egy fájdalmas monológ - végig megvan a párbeszéd lehetősége, ám Csokonai nem él vele - szerkezet - 1. definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá - 2. tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát - 3. visszájára fordítja az évszakmetaforikát: tavasz – tél - 4. reménytelenség kiteljesedése, világtól való elidegenedés - fájdalmas, elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!” A tihanyi Ekhóhoz - elégia műfaj - nem igazi ekhós vers - a költő csak megismétli a versszakok utolsó sorait, nem változtatja őket meg - nyomatékosító szerep, az utolsó sorok mindig a lelkiállapotára vonatkoznak - szerkezet - megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya” - a füredi parton ül, Tihannyal szemben, távol a füredi vigadozóktól (hangulati ellentét) - jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír - általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát - megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt” - 7. – 9. versszakban új emberi tartalmak - felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni - „Ember s polgár leszek” csak vágy: számkivetett ember soha nem lehet igazi polgár Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet - a végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát A Magánossághoz - elégiko-óda - indítás: istenasszonyhoz szól - kéri, hogy ne hagyja el - gazdag tájleírás + filozófiai tartalom - a magány értékeit csak az érzékeny, művelt emberek (bölcsek és poéták) képesek felfedezni - 4-5. versszakban éles szemléletváltás: - királyi udvarban és egyéb zajos helyeken nincs magánosság - ahol van, ott az emberek számára csak gyötrelmet, gondokat, félelmet és bút jelent - 6. versszak: visszatér a magány dicséretéhez, sorra veszi az előnyeit - „Mentsvára a magán szomorkodónak” - „Tebenned úgy csap a poéta széjjel, / Mint a sebes villám setétes éjjel” - 10. versszak: az elmúlás ábrázolása - nem fél a haláltól; a halál az igazi magánosság, a „nemtudás kietlene” - még utoljára érzékelteti a világból való kitaszítottságát: „Síromba csak te fogsz alá követni” - ódai lezárás: már kívánja a halált - a magánosságot a vers végére azonosítja a halállal - a versben végig megtalálhatóak a magánosság hátrányai is, amiket el kell viselni - kommunikáció, társaság, irodalmi élet, család hiánya - közösségből való kitaszítottság - nem lehet felvilágosult polgár - nem akar visszakerülni a társadalomba (lemondó, keserű rezignáltság)