2. A nyelvi jel és jelrendszer
A jel
A jel fogalma
- érzékszerveinkkel felfogható jelenség
- jeltesttel rendelkezik, többet jelent önmagánál
- általánosító szerep: egyszerűbb, mint a valóság, amire vonatkozik
- jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét képes felidézni
- mindig egy jelrendszer tagja
- egy közösség minden tagja által ismert és elfogadott
- a jelek mindig emberi érintkezésben kapnak szerepet
Jelölő és jelölt kapcsolata
- motivált
- hasonlóság, pl. emberalak a közlekedési lámpában
- valósággal való érintkezés is lehet, pl. nyíl a közlekedési lámpában
- motiválatlan
- csak társadalmi megállapodás, pl. közlekedési lámpák színei
A nyelv
A nyelvi jelrendszer
- a legegyetemesebb jelrendszer
- változtatható, növelhető jelkészlet
- a jelek használatának módját meghatározó szabályok
- nyelv = jel + szabály + hagyomány
- a legalkalmasabb a valóság ábrázolására
- a társadalom alakítja, mindenki egyéni módon használja
- beszéd: nyelvi jelek alkalmazása a közlésfolyamat során
A jelrendszer felépítése
- hangok: jelentés-megkülönböztető szerepük van, általában nincs önálló jelentésük
- morfémák: elemi jelek, a rendszer legkisebb önálló jelentéssel rendelkező elemei
- szavak morfémákból épülnek fel, vagy lehetnek önmagukban is morfémák
- szintagmák: szószerkezetek, amelyek a beszéd nagyobb egységeit alkotják
A jelentés rétegzettsége
- a nyelvi jelek alapjelentéséhez másodlagos jelentés is társul
- meghatározó a stílusárnyalat és nyelvrétegbeli hovatartozás
Gazdaságosság és pontosság
- a nyelv alapja az elvonatkoztató, absztrakt gondolkodás
- nyelvi jel nem egyedi dolgokra, hanem dolgok egy csoportjára vonatkozik
- az általános nyelvi jelek összekapcsolása által tudjuk az egyedi tartalmat kifejezni
- pontos ábrázolás viszonylag kevés jel segítségével